2020. június 3., szerda

Harangszó

Vajon, ha tudtad volna, hogy az lesz az utolsó találkozásunk, akkor bármi másként lett volna? Nem beszéltünk róla, de talán már tre is sejthetted, hogy ez nehezebb lesz, mint számítottunk rá. Igen, az utóbbi időben érezhetően fáradtabb voltál. Közel sem voltál olyan aktív, mint előtt, lényegesen kevesebbet bírtál.  Voltak is ugyan gondjaid, de eszembe se jutott, hogy ilyen közel lesz az az idő, amikor el kell búcsúznunk. Még akkor sem, amikor az elesésed után kihívtuk a mentőt. Nem gondoltam, hogy te már soha nem jössz haza.
Megműtöttek és az altatásból felébredtél. Nagyon örültem, reménykedtem. Sokáig reménykedtem és erőt éreztem, hittem, hogy menni fog és győzni fogsz. Aztán nehezen ment a felállás. Boldogok voltunk, amikor felhívtál, hogy egyedül felkeltél. Tudom, hogy te is akartad. Hogy nem lusta voltál, hanem nem ment. Már nem volt erőd. Neked itt a földön ennyi adatott.
Az az utolsó nap nagyon nehéz volt. Már éreztem, hogy nem bírom tovább. És rajtad is éreztem, hogy ezt már feladtad. Nehéz volt, de én akkor elengedtelek. Ha menni akarsz, menjél. Ne hosszabbodjon meg a szenvedésed, azzal mindannyiunk csak kikészülne. Hajnalban elköszöntél.
Hiányzol, nagyon hiányzol. És hiányozni is fogsz életem végéig. De biztos örülsz odafentről, hogy ha látod, hogy milyen szép urnát választottam. A kék ég, a szabadság jutott eszembe rőla. Miután elmentél, ragyogott a nap. Napokig gyönyörű idő volt. Ha felnézek az égre, minig rád gondolok. Ott vagy a felhők mögött. Már nem fáj semmi. Erős vagy és vidám, és jó társaságban vagy. Tudom, hogy Whisky is nagyon örült neked.
Anya mondta, hogy az az utolsó kérésed, hogy intézzem el mindazt, amit hátrahagytál. És nem úgy, mintha nyűg lenne. Gondolom, meg vagy elégedve. Klaudia is szomorú volt, amikor mondtam neki, hogy már nem jössz. Szilvesztert meg helyettesítették, szokás szerint.
Egyre többet jársz az eszemben. Nem igazán könnyű időszak, amiben vagyok. Munka, tanulás, diplomamunka, elintézni valók. Biztos vagyok benne, hogy segítesz. Nagyon sokszor jut eszembe, hogy jól jönne most a te munkabírásod és küzdeni tudásod.
Anya mindig meghallgatja a déli harangszót. Ha tehetem, én is. Most már érted szól. Köszönöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése