Fahéjillat

 Átlagos kis település. Ugyanolyanok az utcák, a házak. Ugyanolyanok az autók, ugyanúgy kerülgetik a gyalogosokat az út szélén . Az emberek ugyanúgy sietnek a vonathoz. Ugyanolyan az iskola, az óvoda. A gyerekek ugyanúgy sorakoznak, a tanárok ugyanúgy fegyelmeznek. A labda ugyanúgy pattog, a bicikli ugyanúgy gurul. Az iskola és az állomás között ugyanolyan kisbolt van. Kedveseladó minden reggel itt kezdi a munkát. Nagy forgalom reggel van, amikor a munkába siető felnőttek itt vesznek reggelit és a gyerekek ide szaladnak be csokiért vagy chipsért. Délután a háziasszonyok haza felé sietve beugranak kenyérért. Mindig friss és itt a legfinomabb. Napközben azonban nincs semmi forgalom. Kivéve Aranyosnéni. Ő minden nap bejön , valami apróságért . Vagy egy tábla csokit vagy prézlit vagy egy zacskó fahéjat vesz. Megvehetné egyben is mindet, nem lenne nehéz , simán elbírná a szatyrot. De unatkozik otthon, nincs igazán társasága . Talán hétvégén és ünnepeken jobb, akkor jönnek az unokák. Ha jönnek, mert manapság mindenki elfoglalt . Kedveseladó észrevette a minden nap többször , apróságokért betérő nénit. Próbált vele szóba elegyedni. Ugye napközben nincs sor, nem kell attól tartani, hogy feltartana bárkit is a pénztárnál. Valahogy magától alakult minden. Aranyosnéni elmesélte, hogy megint milyen undok volt a postás , de a hentesnél milyen szép karajt vett. Kedveseladó örömmel újságolta el, hogy az új szomszédjába milyen kedves család költözött két gyerekkel. Az anyuka gondosan copfba köti a gyerekek haját, és mindig olyan udvariasan köszönnek. Egyszer észrevette, hogy fáradt lehet Szomszédnéni és kihozta neki a raktárból a széket. Nyugodtan üldögélhet, addig sincs egyedül. Utána már nem csak a fáradtságát pihente ki. Megmutatta Kedveseladónak a készülő kézimunkáját. Behozta a boltba a stoppolásra váró zoknikat. Kicsit félve kérdezte meg Kedveseladó, hogy lenne- e kedve segíteni neki. Már nincs türelme munka után a leszakadt gombokat felvarrni és a zsebeket megfoltozni. 

Észrevétlenül váltak egymás családjává. Szinte szavak nélkül megértették már egymást. 

Az ünnepi készülődés mindkettőjüket megviselte. Ezekben a díszekbe öltözött napokban aki magányos, még magányosabbnak érzi magát. A fájdalom, a hiány súlyos teherként nehezedik az emberre. De a fahéj és narancs illatal együtt a öröm illata is bekúszott a kis üzletbe. Valahogy más volt az idei készülődés. Mindketten megéreztek valamit, amit eddig nem. Nem féltek a szorongató szabadnapoktól. Eljött a Szenteste előtti nap. Mindketten színes szalaggal átkötött csomagot szorongattak.

• Boldog Karácsonyt!
• Boldog Karácsonyt!

Közben táncolva hógolyóztak az angyalok.