Baloldalinak lenni

Az előző bejegyzésemre kapott visszajelzések alapján, tovàbbgondolva , pár dolog jutott eszembe. Vagyunk egy páran, akiknek fontos a civil munka. Hiába, a társaságunkban nem vagyunk hangadók, nincs központi szerepünk, mégis szeretnénk tenni a közösségünk érdekében. Emiatt sokszor el is szomorodtam. Ugyanis többször szerettem volna csatlakozni, belépni, segíteni, tapasztalataimat, rátermettségemet felajánlani, de sokszor csalódtam... Természetesen név nélkül... Közösséget, hasonlóan gondolkodókat, feladatokat, közös célelokat kerestem, ehelyett találtam szabályzatokat, bizottságokat, fiatal és idősebb karrieristákat, akik számára a mozgalon- bármi legyen is az- inkább eszköz, mint cél. Tudom, sokszor leírtam, most nem abba az irányba megy a világ, amit én ideálisnak gondolok. Talán én is màshol tartanék, ha törtető módon, saját boldogulásomat keresve szeretnék érvènyesülni. De nem ezt teszem. Talán többen azt hiszik, hogy gyenge vagyok, pedig nem. Nem arról van szó, hogy nem tudnék, hanem nem szeretnèk használni, kihasznàlni egy érdekvédelmi vagy civil szervezetet sem arra, hogy az ott szerzett kapcsolati tőkét vagy bármi mást a saját cèljaimra fordítsam. Azt szeretném, ha a múltbeli örőkséget komolyan vève, de folyamatosan a jövöbe nézve, de a  jelen céljait komolyan vève tudnànk egy èlhetőbb világot teremteni. Nagyban gondolkodva, de helyben cselekedve. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek az az első lépése, hogy helyben, ahol lakunk, dolgozunk, próbálunk a sajàt eszközünkkel szebb, élhetőbb világot teremteni. Mert szerintem az emberi élet sokkal több annál, hogy felkelünk, tesszük a dolgunkat és lefekszünk. Jó érzés nyomot hagyni az emberekben. Nem divat a mai világban szerénynek lenni, de hiszem, hogy előbb - utóbb kiderül, hogy mi a valódi tartalom. Hogy magunkat és másokat is becsülve próbálunk együttműködni. Világos célokkal és tervekkel, egymást egyenrangú félnek tekintve.

Érdemes

Olyan Európát, olyan világot kell teremtenünk, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. Ha ezt az esélyt elmulasztjuk, soha nem bocsáthatjuk meg magunknak, és nem lesz, aki megbocsáthat nekünk.”- ez az idézet Horn Gyulától származik. Napok óta gondolkozom rajta és futa a hideg a hátamon. Ugyanus valóban olyan országban szeretnék èlni, ahol nem alternatíva, hogy, ha boldogulni szeretnék, külföldre kell menni. Olyan országban szeretnék élni, ahol senki nem vonja kétségbe, hogy az alapvető emberi jogok mindenkit megilletnek. A tanulàshoz, a munkához mindenkinek joga van. A tudást, tehetséget elismerik és támogatják. Ahol van lehetőség a fejlődésre, a felemeljedésre. Ahol mindenki végzi, ami a kötelessége, de biztosítva van a szociális háló a bajbajutottak számára. Ahol nem bűn a periférián èlni, hanem egy szerencsétlen adottság, és, ha valaki ki akar törni, akkor van út a számára. Baloldali és keresztény  emberként egyaránr fontos számomra az innováció, a tudomány és a technika vívmányainak széles körű megismertetése, gyakorlatba való átültetése. Fontos, hogy megismerjük mindazt, ami a javunkat szolgálja. Egyben fontosak számomra a hagyományos értèkek, a munka vecsülete, egymás megbecsülése, tisztesség, szolidaritás. Ezek most men divatos dolgok, mint ahofy a valoldal sem divatos. Sajnos az én generációm is úgy szocializálódott, hogy a másikra figyelni nem érték, hogy a magam boldogulása az egyedüli cél, lényegtelen, hogy milyen áron. Ahol az ügyeskedés, csalás- lopás megengedett. Ahol a gyengeség jele, ha valaki nem áll be a sorba. Nagyon sajnálom, hogy a fyerekeket is hamarbb tanítják meg versenyezni, mint együttműködni egy közös cél érdekében. 
Ezt azèrt is sajnálom, mert úgy érzem, hogy a baloldali értékek adják a társadalmunk alapját. Ha ennek hátat fordítunk, akkor egyrészt elherdáljuk azt az örökségünk, amit ránk hagytak szociáldemokrata elődein, vérrel- verejtékkel kiharcolva. Másrészt utat engedünk mindenféle szélsőségnek. Valakinek korlátlan hatalmat adva, sokakat megfèlemlítve. Számomra érték a gondolkodó ember. Akit nem lehet populista szöveggel az orránál fogva vezetni, sem üres ígéretekkel beetetve, az érzékenységére hatva befolyásolni. Ezért is aggódom. Igen, részben, sajnos Magyarországon az egyetlen igazán baloldali pártért. Mert tudom, hogy a tagság nem egyenlő a párt vezetésével. De aggódom az emberekért is, akiket megtévesztett a jekenleg regnáló hatalom. A gondolkodás helyett, kihasználva válságos emberi sorsokat, megoldás helyett gyűlöletet szít, bűnbakot kiált. Sajnálom, mert a hatalom nem gondoskodik. Megrágja utána kiköpi. A jelenlegi hatalom fél, veszélyt lát a hondolkodó emberben. 
Féltem az örökségünket és a jövőnket. Büszke szociáldemokrata vagyok.