Tündérriporter

A tündérek között túl emberi, az emberek között túl tündér- szerű volt. Egy kicsit fura volt a járása, talán ebből rájöhettél, hogy nem szokványos teremtményről van szó. Az erdei újság újabb számán dolgoztak. A kis tündérnek az volt a feladata, hogy készítsen riportokat azokkal, akik komoly részt vállalnak az erdő életében. Sort kellett kerítenie az Építőre, a Tanítóra és s Szervezőre. Ez elég nagy munka, mert mostanában az erdő egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Építkezés, szerveznivaló, tennivaló, sok- sok munka, feladat, mindenki rohant, soha meg sem állt. Az erdőlakók kíváncsiak voltak a dolgok alakulására, ezért is vették és olvasták az erdő újságját, hogy minél naprakészebbek legyenek az építkezések, tervezések felújítások tekintetében. 

A kis tündér a maga jóindulatú, de csibész módján, egy kicsit újszerűen értelmezte az interjúkészítés feladatát. Amikor az Építővel beszélt, precízen kitért a pályázati pénzekkel való elszámolásra, a tenderek kiírására, de arra is, hogy az Építő mindebbe már belefáradt. Úgy érzi, magára hagyták a sok feladattal. Nehéz egyszerre a napi ügyeket kézbentartani, ügyelni a szigorú számadásra és megszervezni, hogy, ha a következő munkafolyamatra sor kerül, a szakemberek készen álljanak. Épül ugyan az új közösségi ház, de közben az Építő állandó félelmben él, hogy meddig bírja idegekkel.

A Tanító nagyon lelkes, nagyon szereti a gyerekeket, de állandó kétségei vannak, hogy lesz- e igazán sikere a munkájának. Nem kiszolgálni szeretne, az éppen aktuális divathullámnak megfelelni, szeretné felkelteni az igényüket, a figyelmüket a gyerekeknek arra, hogy mi a valódi érték. Igyekszik erős maradni, hogy a vívódásából lehetőleg semmit ne vegyenek észre. Lelkesen, türelmesen végzi a munkáját. 

A Szervező is lelkes, energikus, de kétségei vannak, hogy mindaz, amit elkezdett, meddig győzi pénzzel- erővel. Örül, hogy nagy az érdeklődés a rendezvények iránt, és nem szeretne senkit elijeszteni, de szükség lenne mindenkitől, hogy nagyobb részt vállaljanak. Csak egy kicsivel...

Megjelent az újság, pillanatok alatt elkapkodták. És láss csodát, mintha a kis tündér varázs- szàrnycsapásai miatt, de szinte rá sem lehetett ismerni az erdőre. Az Építő kapott segítséget, az erdőlakók csapatokba szerveződve megoldották az építőanyagok szállítását, az elpakolást. A Szülők is rájöttek, hogy hiába a Tanító lelkesedése, ha a gyerekek nem kapják meg a bátorítást otthonról. A Szervező is hálás, mert nem csak a közösségi ház takarításában kapott segítséget, hanem gyűjtést szerveztek, a bevétellel a következő rendezvény költségeit támogatják. 

A tündérriporter tevékenységének köszönhetően mindenki jól járt. A Felelősök elmodhatták, ami a szívüket nyomja, így az erdőlakók megláthatták a munkáik árnyoldalát is. Az erdőlakók ezáltal még inkább magukénak érzik mindazt, amit ezentúl együtt építhetnek tovább.

Éljen május elseje!

Talán meglepő, hogy keresztényként (és baloldaliként) elmélkedek a munka ünnepéről. Sajnos, a közelmúlban sokat veszített a jelentőségéből. Nem kapja meg azt a tisztességet, rangot, amit megérdemelne. De hiába akarta kisajátítani a diktatúra, nekünk kell hangosabbnak lennünk, mert ez a mi ünnepünk. Miénk, akik bérből- fizetésből élünk, akiknek nincs más, csak a fizikai- szellemi ereje, tudása, szakértelme, egészsége. A miénk, akik könnyen kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe. Akik félünk a munkanélküliségtől, attól, hogy elveszíthetjük a munkánkat betegség, egészségromlás vagy bármi, rajtunk kívül álló okok miatt. Ami bátorítást adhat, sz, hogy vannak jogaink. Olyan jogaink, amiket az elődeink kiharcoltak nekünk. Akik tüntettek, sztájkoltak, sőt az összetűzésekben meghaltak, mert jobb munkakörülményeket akartak kiharcolni. Ennek köszönhető, hogy van érdekvédelmünk, van lehetőségünk jogorvoslatra, ha a munkánk során méltatlan helyzetbe kerülünk vagy jogot sértenek velünk szemben. Keresztény körökben is számtalan megközelítést hallhattunk a keresztény ember és a munka kapcsolatáról. Számomra egyértelmű volt, erre kaptam elhívást (ha szabad ezt a szót használni), bátorítást, hogy világi munkahelyem legyen. Itt éljem meg a hitem, tegyek bizonyságot. Számomra a munka, a munkahely nem valami szükséges rossz, hanem lehetőség bekapcsolódni Isten munkájába. Hálás lehetek Istennek, hogy olyan szakmát választottam és olyan munkát végezhetek, amit szeretek. Soka nem kellett csak úgy tekinteni a munkámra, mint pénzkereseti lehetőségre, hogy a számláimat kifizethessem. Sokat formálódok, alakulok, sokat tanulok a napi munkám közben. Az eddigi pályafutásom nem volt mentes a kudarcoktól, kezdődött azzal, hogy az első két munkahelyemről elküldtek. Később is nagyon sok megaláztatásban, méltánytalanságban, igazságtalanságban volt részem. Azért is Istennek adok hálát, hogy soha nem adtam fel, eszembe sem jutott, hogy megfutamodjak. Sokszor tapasztaltam meg, hogy a kötelességből, a muszájból fakad az áldás. Azzal a reménységgel, hogy Isten munkatársai lehetünk, kívánok boldog Munka Ünnepét. Ateista barátaimnak pedig olyan munkahelyet, ahova örömmel mennek dolgozni. 

Érdemes

Olyan Európát, olyan világot kell teremtenünk, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. Ha ezt az esélyt elmulasztjuk, soha nem bocsáthatjuk meg magunknak, és nem lesz, aki megbocsáthat nekünk.”- ez az idézet Horn Gyulától származik. Napok óta gondolkozom rajta és futa a hideg a hátamon. Ugyanus valóban olyan országban szeretnék èlni, ahol nem alternatíva, hogy, ha boldogulni szeretnék, külföldre kell menni. Olyan országban szeretnék élni, ahol senki nem vonja kétségbe, hogy az alapvető emberi jogok mindenkit megilletnek. A tanulàshoz, a munkához mindenkinek joga van. A tudást, tehetséget elismerik és támogatják. Ahol van lehetőség a fejlődésre, a felemeljedésre. Ahol mindenki végzi, ami a kötelessége, de biztosítva van a szociális háló a bajbajutottak számára. Ahol nem bűn a periférián èlni, hanem egy szerencsétlen adottság, és, ha valaki ki akar törni, akkor van út a számára. Baloldali és keresztény  emberként egyaránr fontos számomra az innováció, a tudomány és a technika vívmányainak széles körű megismertetése, gyakorlatba való átültetése. Fontos, hogy megismerjük mindazt, ami a javunkat szolgálja. Egyben fontosak számomra a hagyományos értèkek, a munka vecsülete, egymás megbecsülése, tisztesség, szolidaritás. Ezek most men divatos dolgok, mint ahofy a valoldal sem divatos. Sajnos az én generációm is úgy szocializálódott, hogy a másikra figyelni nem érték, hogy a magam boldogulása az egyedüli cél, lényegtelen, hogy milyen áron. Ahol az ügyeskedés, csalás- lopás megengedett. Ahol a gyengeség jele, ha valaki nem áll be a sorba. Nagyon sajnálom, hogy a fyerekeket is hamarbb tanítják meg versenyezni, mint együttműködni egy közös cél érdekében. 
Ezt azèrt is sajnálom, mert úgy érzem, hogy a baloldali értékek adják a társadalmunk alapját. Ha ennek hátat fordítunk, akkor egyrészt elherdáljuk azt az örökségünk, amit ránk hagytak szociáldemokrata elődein, vérrel- verejtékkel kiharcolva. Másrészt utat engedünk mindenféle szélsőségnek. Valakinek korlátlan hatalmat adva, sokakat megfèlemlítve. Számomra érték a gondolkodó ember. Akit nem lehet populista szöveggel az orránál fogva vezetni, sem üres ígéretekkel beetetve, az érzékenységére hatva befolyásolni. Ezért is aggódom. Igen, részben, sajnos Magyarországon az egyetlen igazán baloldali pártért. Mert tudom, hogy a tagság nem egyenlő a párt vezetésével. De aggódom az emberekért is, akiket megtévesztett a jekenleg regnáló hatalom. A gondolkodás helyett, kihasználva válságos emberi sorsokat, megoldás helyett gyűlöletet szít, bűnbakot kiált. Sajnálom, mert a hatalom nem gondoskodik. Megrágja utána kiköpi. A jelenlegi hatalom fél, veszélyt lát a hondolkodó emberben. 
Féltem az örökségünket és a jövőnket. Büszke szociáldemokrata vagyok.