Hatalmas, egész országot lefedő szolgáltató cég. Többemeletes, csupa üveg, modern irodaház. Modern, tágas irodák. Sokan vannak egy helyiségben, mégsem zsúfolt.
Személytelen. Senki sem ismer mást a saját közvetlen kollégáin kívül. Nem vegyülnek a más beosztásban, a hierarchia más polcán lévők. Közeledett az ünnep. Évek óta csak ügyeletet tartanak. A legtöbb kolléga otthon. Az üvegpalota most még sivárabb. Bár középvezetőként dolgozott évek óta, kíváncsi arra, hogy a kollégák mit csinálnak a terepen. Nem lenne kötelessége, mégis úgy érzi, ez is a feladatához tartozik. Nemcsak irányítani, hanem az érdeküket is képviselni. Azt pedig úgy tudja, ha belelát alaposan a munkájukba.
Becsöngetett a házba, ahonnan a legtöbb panasz érkezett. Egy idős hölgy nyitott ajtót. Udvariasan hellyel kínálta, amivel némiképp zavarba hozta, mivel a munkáját jött végezni, nem csevegni. A mappájában hozta a kinyomtatott hibajegyet, megkérdezte a hölgyet , hogy pontosan mit tapasztalt. Nem tűnt túl bonyolultnak első látásra sem, a helyszínen kiderült, hogy még annál is egyszerűbb. Megigazította a kábeleket, megtakarította a kapcsolókat. Újraindította a rendszert. Várni kellett körülbelül fel órát, mert csak úgy merte itt hagyni, hogy meggyőződött róla, hogy kifogástalanul működik. A kínos csendet az idős hölgy törte meg. Elmesélte, hogy milyen fontos neki a TV és az internet. Sokat van egyedül, kimozdulni nincs kedve, sokat olvasni már nem tud, mert hamar megfájdul a szeme. A televízió az egyetlen szórakozása, az internet segít neki a gyerekeivel és unokáival való kapcsolat tartásában. Reméli, hogy az ünnepekben meglátogatják. Készül is már sütni - főzni. Tudja, mennyire szeretik a töltött káposztát és a hókiflit.
Miután a rendszer újraindult, kitöltötte a jegyzőkönyvet, aláíratta a hölggyel és elbúcsúzott. Beült az autójába, visszament az irodájába. Már szinte teljesen sötét volt az épületben, aminek így talán még nyomasztóbb volt a hangulata. Rögzítette a rendszerben az elvégzett munkát, majd hazament. Pár szabadnap után, a két ünnep között szinten ő volt az ügyeletes. Szerette ezt az időszakot. Valahogy mindenki megnyugodott , túl voltak a kötelező karácsonyi körökön, de még volt pár nap a szabadságból. A vásárok, pavilonok is jórészt nyitva voltak. Csendes volt a város és csendes az irodaház is. Szívesen vállalta az ügyeletet, addig sem az üres lakásban volt egyedül.
A panasz bejelentéseknél megint találkozott az ismerős címmel. Szinte ugyanaz a jelenség , hasonló probléma. Úgy érzi, könnyen megoldható, anyagot sem kell felhasználnia. Nagyon örül, mert legalább az ügyeletes raktárost nem kell ezzel terhelnie. Hamar kire az idős hölgyhöz, aki szinte ismerősként fogadja. Ahogy sejti, semmi komoly munkája nincs. Egy kis vezeték rendezés, kapcsoló takarítás. Rendszer újraindítás, és minden mehet tovább. De most valahogy ráérősebb, nem kapkod. Jobban figyel az idős hölgyre. Végighallgatja, hogy ugyan voltak a gyerekek és az unokák, meg is dicsérték az ebédet, örültek is az ajándéknak. De csak egy napot maradtak, mert sok a munka és a tanulnivaló a vizsgaidőszakban. Sejti ő, hogy nem erről van szó, és csak udvariasságból nem mondják, hogy nem igazán örülnek a társaságának. Nekik már más kell, más körben mozognak, a magukfajtával szívesebben vannak.
Udvariasan végighallgatta, rájött, hogy a sorsa nem sokban különbözik az idős hölgyétől. Hiába a család, nincsenek igazán közeli kapcsolatban. A régi barátokat elsodorta az élet, újakat meg nehezen köt az ember. Mielőtt elindult, így búcsúzott:
A rendszeres panasz miatt soron kívül ellenőrzik hetente a hálózatot. A következő felülvizsgálat ideje pontosan egy hét múlva, ugyanebben az időpontban. Addigra előkészítheti a fiatalkori fényképeit.
