Fahéjillat

 Átlagos kis település. Ugyanolyanok az utcák, a házak. Ugyanolyanok az autók, ugyanúgy kerülgetik a gyalogosokat az út szélén . Az emberek ugyanúgy sietnek a vonathoz. Ugyanolyan az iskola, az óvoda. A gyerekek ugyanúgy sorakoznak, a tanárok ugyanúgy fegyelmeznek. A labda ugyanúgy pattog, a bicikli ugyanúgy gurul. Az iskola és az állomás között ugyanolyan kisbolt van. Kedveseladó minden reggel itt kezdi a munkát. Nagy forgalom reggel van, amikor a munkába siető felnőttek itt vesznek reggelit és a gyerekek ide szaladnak be csokiért vagy chipsért. Délután a háziasszonyok haza felé sietve beugranak kenyérért. Mindig friss és itt a legfinomabb. Napközben azonban nincs semmi forgalom. Kivéve Aranyosnéni. Ő minden nap bejön , valami apróságért . Vagy egy tábla csokit vagy prézlit vagy egy zacskó fahéjat vesz. Megvehetné egyben is mindet, nem lenne nehéz , simán elbírná a szatyrot. De unatkozik otthon, nincs igazán társasága . Talán hétvégén és ünnepeken jobb, akkor jönnek az unokák. Ha jönnek, mert manapság mindenki elfoglalt . Kedveseladó észrevette a minden nap többször , apróságokért betérő nénit. Próbált vele szóba elegyedni. Ugye napközben nincs sor, nem kell attól tartani, hogy feltartana bárkit is a pénztárnál. Valahogy magától alakult minden. Aranyosnéni elmesélte, hogy megint milyen undok volt a postás , de a hentesnél milyen szép karajt vett. Kedveseladó örömmel újságolta el, hogy az új szomszédjába milyen kedves család költözött két gyerekkel. Az anyuka gondosan copfba köti a gyerekek haját, és mindig olyan udvariasan köszönnek. Egyszer észrevette, hogy fáradt lehet Szomszédnéni és kihozta neki a raktárból a széket. Nyugodtan üldögélhet, addig sincs egyedül. Utána már nem csak a fáradtságát pihente ki. Megmutatta Kedveseladónak a készülő kézimunkáját. Behozta a boltba a stoppolásra váró zoknikat. Kicsit félve kérdezte meg Kedveseladó, hogy lenne- e kedve segíteni neki. Már nincs türelme munka után a leszakadt gombokat felvarrni és a zsebeket megfoltozni. 

Észrevétlenül váltak egymás családjává. Szinte szavak nélkül megértették már egymást. 

Az ünnepi készülődés mindkettőjüket megviselte. Ezekben a díszekbe öltözött napokban aki magányos, még magányosabbnak érzi magát. A fájdalom, a hiány súlyos teherként nehezedik az emberre. De a fahéj és narancs illatal együtt a öröm illata is bekúszott a kis üzletbe. Valahogy más volt az idei készülődés. Mindketten megéreztek valamit, amit eddig nem. Nem féltek a szorongató szabadnapoktól. Eljött a Szenteste előtti nap. Mindketten színes szalaggal átkötött csomagot szorongattak.

• Boldog Karácsonyt!
• Boldog Karácsonyt!

Közben táncolva hógolyóztak az angyalok. 

Bodzaillat

 

Bodzaillat van, minden tökéletes. Szedjük a hatalmas, bolyhos, fehér tányérokat. Áztatjuk a hatalmas fazékban. Ízesítjük citrommal, cukorral . Leszűrjük. Üvegekbe töltjük, szép sorban a hűtőbe tesszük. 

Nincs veszekedés, nincs feszkó, nincs egymás családjának ócsárlása. Nincs alkoholizmus, nincs munkanélküliség. Nincs fenyegetés. Bodzaillat van, minden tökéletes.

Mindent megosztunk egymással, beszélgetünk, társasozunk, sétálunk. Együtt veszünk ruhát, megyünk hangversenyre, színházba. 

Nincs hazugság, nincsenek hazug játszmák, nincsen elivott pénz, sem családi ékszer. Szeretet van és békesség. Bodzaillat van.

Nincs szemrehányás, szeretet van és őszinteség. Békesség van, összetartozás. Család vagyunk, összekapaszkodunk, együtt erősebbek vagyunk. Figyelünk és meghallgatjuk egymást. Megosztott öröm dupla öröm, megosztott fájdalom fél fájdalom. Szeretet van, megbecsülés, màsok elfogadása. Tisztelet, tisztesség, klasszikus és időtálló dolgok. Minden olyan egyszerű, de valóban mégsem. De most minden tökéletes, bodzaillat van. 

Már csak emlék. Sokszor fáj. Dühös vagyok. De valahogy meg is könnyebbültem, hogy mostantól lehet más. Lehet bodzaillat és megbocsátás 

Cipők bővebben

 -Kislányom, ha odaérsz Andiékhoz, töröld le a cipődet és vedd le az ajtóban, utána szépen tedd le. 

• Anyukám így köszönt el tőlem és indított útnak, amikor szülinapi zsúrra mentem az osztálytársamhoz. Szerették volna a szüleim, ha illedelmesen viselkedek a vendégségben. Mint ahogy nálunk is fontos volt, hogy, ha esős, saras, latyakos a cipőnk, megtisztítsuk minél előbb, és ne hordjuk szét a piszkot a lakásban. 

Mint az élet sok területén, itt is kereshetjük a párhuzamokat és a mélyebb gondolatokat. Fontos az első benyomás. Már a belépéskor, az első találkozáskor kialakul rólunk egy kép, ami később változhat, jó vagy rossz irányba is, de mégiscsak meghatározó.

Ha alapos és körültekintő vagyok, a cipő levételével  a háziasszony iránti tiszteletemet is kifejezem, megbecsülöm a munkáját, amivel a lakást takarítja. 

A gondos takarítás, ápolás azt is kifejezi, hogy megbecsüljük a cipőnket. Őszintén szólva, én nem szeretek a lábbeliken spórolni. Sokszor elég nehezen találok kényelmeset. Vagy az orra, vagy a lábfeje, vagy a sarka nyom, tör, szorít. És ha már sok pénzt adtam ki érte, igyekszem megbecsülni. 

Cipők múltban és jövőben

 Cipők. Alapvető ruhadarab. Nem tudjuk elképzelni  az életünket nélküle. Papucs, körömcipő, mamusz, bakancs, csizma és még millió egy lábbelit ismerünk és viselünk nap, mint nap. Fontos, hogy jól válasszuk meg. Nemcsak esztétikai, hanem kényelmi szempontból is fontos, mert az egész napi hangulatunkat el tudja rontani egy rosszul megválasztott lábbeli. Számtalan mondás is kötődik hozzá: egy cipőben járunk, szorít a cipő, ne mondj róla véleményt, amíg nem jártál a cipőjében. Nemrég kezdtem el és még mindig nem fejeztem be a cipőimnek a pakolását. Nehezen válok meg a selejtezni valóktól, azoktól, amelyekről utólag derült ki, hogy nem a legjobb választás volt. Túl vékony a talpa. A másik agyonhasznált, szétnyűtt. Nem éri meg javíttatni vagy esetleg nem is vállalják. Kerülgetem. Nincs más hátra, mint kidobni.

Gyerekkoromban a lelkemre kötötték, hogy tegyem szépen rendbe a cipőimet és rendszeresen takarítsam meg. Kenjem be cipőkrémmel, fújjam be impregnáló spray- vel. Később már magamtól is rájöttem, hogy mennyire fontos- ha már sok pénzt fizettem egy- egy cipőért- hogy rendszeresen ápoljam, tartsam karban.

Szeretek használt ruha boltokban vásárolni, rengeteg jó minőségű darabot tudtam ott kifogni, cipőt mégsem vennék. Az valami olyan ruhadarab, amit más után nem vennék fel.

A következő írásaimat a cipők inspirálták. És én magam, régebben és most. 

Korszakforduló

 Mi a kedvenc történelmi korszakod? Bevallom, nekem erre elég nehéz válaszolnom. Nyilvánvaló, hogy olyat választanék, ahol béke volt, növekedés, fejlődés. A társadalomban nem gyűlölködés volt, az emberek nem ellenségképet kerestek. Fejlődött a tudomány és a technika, sok felfedezés, alkotás született. 

Ezek a jellemzők talán alapvetően igaznak kellene, hogy legyenek egy egészséges társadalomra, még sincs szerintem olyan korszak, amire mindez igaz lenne.

A legbékésebb időszakban is voltak, akik nyomorogtak, akiknek nem volt biztos egzisztenciájuk, megélhetésük. 

Talán ez ma is így van. A történelmi korszaktól függetlenül van, aki most tud kiteljesedni. Most találja meg az életcélját, hivatását. Most kedvezőek a körülmények a révbe érése. 

Attól még a közhangulat lehet nyomott, nyomasztó, kilátástalan. Mi lehet itt a feladatunk?

Megoszható

 A gyász magányos műfaj. Saját tapasztalat, mint ahogy a nehézségek elhordozása is. Amikor bajban voltam, nehézségeim voltak, senki nem volt rám kíváncsi. Aki mégis érdeklődött, az vagy irigy volt, mert minden gond ellenére helyt állok, végzem a munkámat, vagy értetlen volt, hogyhogy nem a bajaim körül forgok mindig.

A világjárvány idején hallottam az a szlogent, hogy úgy kell összekapaszkodnunk, hogy közben távol vagyunk egymástól. Talán a mostani helyzet is alkalom lehet arra, hogy nyissunk egymás felé. Bár nincs két egyforma élethelyzet, úgy nincs két egyforma nehézség  sem, közös lehet az új élethelyzet, új problémák, amik mindannyiunknak újak. 

Talán a félig-meddig tönkrement társas kapcsolataink is helyrejöhetnek.

Nehézségből áldás

 Fura ennyi idő után újból írni. Nem is lesz szép, tagolt a szöveg, mert telefonról írok. De talán átmegy , amit szeretnék. Templomban voltam. Már előtte olvastam, hogy a téma: Növekedés a szűk esztendőkben lesz. Nagyon kíváncsi voltam, mert nyilván én is tudom, érzem, tapasztalom, hogy egyre nehezebb. Hàború, drágulás, infláció, még több drágulás, romló közhangulat, mi jöhet még…

Erre ugyanúgy nem tudjuk a választ, mint a koronavírusnál. Ilyen még nem volt, a döntéshozók, felelősök se tudnak semmit, a helyzet napról- napra változik. A bizonytalanságtól csak még rosszabb lesz minden. Növekedik bennünk a félelem. Nem tudjuk az életünket kézben tartani, kiszámíthatóvá tenni, nehezen tervezünk. 

Ami a kulcsa ennek az egésznek, hogy a megoldás :Jézus. A kegyelem. Kaptunk egy új esélyt, hogy amit a világjárvány alatt nem tanultunk meg, most megtanulhatjuk. Rá bízni magunkat. Máshogy szemlélni a világot, a javainkat, az egész életünket. Gyökeresen átalakítani a gondolkodásunk át, a szívünket.

Kicsit személyesebben: éltem át nehézségeket. Amikor az első diplomámat szereztem, nem tudhattam, hogy mikor árverezik el a lakásunkat. Találok- e állást. Abban a helyzetben ez döntő fontosságú volt, az első lehetőséget el kellett fogadjam, mert családfenntartó lettem. Nem sokkal később apukám egy rutinműtét során válságos helyzetbe került. Isten kegyelméből helyt tudtam állni. Tanulságos volt. Talán most is hasznosak lehetnek azok a tanulságok.