Vadvirág

Nagyon szépen gondozott virágoskert volt. Látszott rajta, hogy a gazdája szívvel-lélekkel törődik vele. igazán hálás munka volt a kertészé: igaz, nem látszott az a sok munka, fáradozás, amit az év során bele fektetett, de a ragyogó szépségű, ezer színben pompázó virágoknak mindenki csodájára járt. Ezért volt meglepődve, hogy a virágágyás mellett kidugta a kis fejecskéjét egy vadvirág. Látszott, hogy nem illett a sorba, a színe, a formája, az illata is elütött a kertész szépen gondozott virágaitól. Ráadásul tavasszal-kora nyáron a színek is, mintha mások lennének. A tündöklő napfényben a szirmuk még ragyogóbb, még fényesebb. A kis, jelentéktelen vadvirág még jobban elüt jelentéktelen külsejével.

A fiú sokat gondolkodott, hogy mit adjon ajándékba a kedvesének. Nem szeretett volna nagyon hivalkodót, nagy értékűt, mert nem különleges alkalom volt. És különben is, az ajándék értékét nem a pénzben kifejezhető értéke adja. Olyasmivel szerette volna meglepni, amit magának nem venne meg. Dísztárgy, csecsebecse annyi van otthon, nem akarta a porfogók számát növelni. amik idővel egy doboz mélyén a pincében vagy a padláson végzik. Szerette volna kifejezni az ajándékkal is, hogy egy különleges lányra akadt, olyasmit akart adni, amit soha nem felejt el. Egyszer pont a kertészet mellett haladt el. Megakadt a szeme a gyönyörű virág csodákon, de rögtön észrevette a kis vadvirágot is. Rögtön tudta, hogy az lesz az igazi ajándék a kedvese számára. A kertész persze rögtön le akarta beszélni. Ő ahhoz szokott, hogy gyönyörű csokrokat köt a legkülönbözőbb virágokból. Mestere volt a díszítésnek is. Nagyon értett ahhoz, hogy jól megválasztott díszítéssel hogyan tudja még jobban kiemelni a virágok szépségét. Meg is lepődött a különleges kívánságon, de persze teljesítette a fiú kérését. Gondosan becsomagolta és egészen finom szálú zölddel díszítette.

Otthon a lány nagyon sok szeretettel fogadta. Talán mondta, talán szavak nélkül gondolta, hogy mit jelentett a számára ez a különleges ajándék. Hogy lehet az is értékes, ami nem hivalkodó. Hogy az az egyszerű vadvirág a maga természetességében is gyönyörű dísze a szobának. A szerénysége mögött is meg lehet látni az értékeket, a kedvességet, a másikra való odafigyelést, a szolgálatot. Talán közelebb került ahhoz, hogy megértse, sőt még jobban átérezze, hogy az életet nem azzal mérjük, hogy hányszor veszünk levegőt, hanem, hányszor akadt el a lélegzetünk.