Korszakforduló

 Mi a kedvenc történelmi korszakod? Bevallom, nekem erre elég nehéz válaszolnom. Nyilvánvaló, hogy olyat választanék, ahol béke volt, növekedés, fejlődés. A társadalomban nem gyűlölködés volt, az emberek nem ellenségképet kerestek. Fejlődött a tudomány és a technika, sok felfedezés, alkotás született. 

Ezek a jellemzők talán alapvetően igaznak kellene, hogy legyenek egy egészséges társadalomra, még sincs szerintem olyan korszak, amire mindez igaz lenne.

A legbékésebb időszakban is voltak, akik nyomorogtak, akiknek nem volt biztos egzisztenciájuk, megélhetésük. 

Talán ez ma is így van. A történelmi korszaktól függetlenül van, aki most tud kiteljesedni. Most találja meg az életcélját, hivatását. Most kedvezőek a körülmények a révbe érése. 

Attól még a közhangulat lehet nyomott, nyomasztó, kilátástalan. Mi lehet itt a feladatunk?

Megoszható

 A gyász magányos műfaj. Saját tapasztalat, mint ahogy a nehézségek elhordozása is. Amikor bajban voltam, nehézségeim voltak, senki nem volt rám kíváncsi. Aki mégis érdeklődött, az vagy irigy volt, mert minden gond ellenére helyt állok, végzem a munkámat, vagy értetlen volt, hogyhogy nem a bajaim körül forgok mindig.

A világjárvány idején hallottam az a szlogent, hogy úgy kell összekapaszkodnunk, hogy közben távol vagyunk egymástól. Talán a mostani helyzet is alkalom lehet arra, hogy nyissunk egymás felé. Bár nincs két egyforma élethelyzet, úgy nincs két egyforma nehézség  sem, közös lehet az új élethelyzet, új problémák, amik mindannyiunknak újak. 

Talán a félig-meddig tönkrement társas kapcsolataink is helyrejöhetnek.

Nehézségből áldás

 Fura ennyi idő után újból írni. Nem is lesz szép, tagolt a szöveg, mert telefonról írok. De talán átmegy , amit szeretnék. Templomban voltam. Már előtte olvastam, hogy a téma: Növekedés a szűk esztendőkben lesz. Nagyon kíváncsi voltam, mert nyilván én is tudom, érzem, tapasztalom, hogy egyre nehezebb. Hàború, drágulás, infláció, még több drágulás, romló közhangulat, mi jöhet még…

Erre ugyanúgy nem tudjuk a választ, mint a koronavírusnál. Ilyen még nem volt, a döntéshozók, felelősök se tudnak semmit, a helyzet napról- napra változik. A bizonytalanságtól csak még rosszabb lesz minden. Növekedik bennünk a félelem. Nem tudjuk az életünket kézben tartani, kiszámíthatóvá tenni, nehezen tervezünk. 

Ami a kulcsa ennek az egésznek, hogy a megoldás :Jézus. A kegyelem. Kaptunk egy új esélyt, hogy amit a világjárvány alatt nem tanultunk meg, most megtanulhatjuk. Rá bízni magunkat. Máshogy szemlélni a világot, a javainkat, az egész életünket. Gyökeresen átalakítani a gondolkodásunk át, a szívünket.

Kicsit személyesebben: éltem át nehézségeket. Amikor az első diplomámat szereztem, nem tudhattam, hogy mikor árverezik el a lakásunkat. Találok- e állást. Abban a helyzetben ez döntő fontosságú volt, az első lehetőséget el kellett fogadjam, mert családfenntartó lettem. Nem sokkal később apukám egy rutinműtét során válságos helyzetbe került. Isten kegyelméből helyt tudtam állni. Tanulságos volt. Talán most is hasznosak lehetnek azok a tanulságok.