Fura ennyi idő után újból írni. Nem is lesz szép, tagolt a szöveg, mert telefonról írok. De talán átmegy , amit szeretnék. Templomban voltam. Már előtte olvastam, hogy a téma: Növekedés a szűk esztendőkben lesz. Nagyon kíváncsi voltam, mert nyilván én is tudom, érzem, tapasztalom, hogy egyre nehezebb. Hàború, drágulás, infláció, még több drágulás, romló közhangulat, mi jöhet még…
Erre ugyanúgy nem tudjuk a választ, mint a koronavírusnál. Ilyen még nem volt, a döntéshozók, felelősök se tudnak semmit, a helyzet napról- napra változik. A bizonytalanságtól csak még rosszabb lesz minden. Növekedik bennünk a félelem. Nem tudjuk az életünket kézben tartani, kiszámíthatóvá tenni, nehezen tervezünk.
Ami a kulcsa ennek az egésznek, hogy a megoldás :Jézus. A kegyelem. Kaptunk egy új esélyt, hogy amit a világjárvány alatt nem tanultunk meg, most megtanulhatjuk. Rá bízni magunkat. Máshogy szemlélni a világot, a javainkat, az egész életünket. Gyökeresen átalakítani a gondolkodásunk át, a szívünket.
Kicsit személyesebben: éltem át nehézségeket. Amikor az első diplomámat szereztem, nem tudhattam, hogy mikor árverezik el a lakásunkat. Találok- e állást. Abban a helyzetben ez döntő fontosságú volt, az első lehetőséget el kellett fogadjam, mert családfenntartó lettem. Nem sokkal később apukám egy rutinműtét során válságos helyzetbe került. Isten kegyelméből helyt tudtam állni. Tanulságos volt. Talán most is hasznosak lehetnek azok a tanulságok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése