Mi a cél?

Egyszer megkérdezte valaki tőlem, hogy mi a cél. Talán tudtam rá válaszolni, talán nem. De talán nem is kell mindig minden kérdésre kimerítő választ adni. Lehet, hogy tudunk úgy is élni, hogy tudjuk, mi a cél… Akkor én annak az illetőnek mondtam egy pár dolgot. Ő erre azt felelte, hogy igen, ezek célok, de mi a cél.

Nem lehet céltalanul élni. Nekünk legalábbis biztos nem. Jó, ha van iránya az életünknek, még akkor is, ha ez egyes élethelyzetekben megváltozik. akkor is, ha időnként át kell értékelni a döntéseinket, a fontossági sorrendet.

Mi is lehet a cél? Alapvetően, józan ésszel belátva, lehet egy cél a boldogság. Azon belül lehet arról vitatkozni, hogy mit nevezünk boldogságnak. Az anyagi biztonságot? Valóban, rengeteg feszültség forrása lehet, ha anyagi gondjaink vannak. Sajnos, megtapasztaltam, hogy még családban sem az összetartást, összefogást erősíti, ha alapvető anyagi gondok vannak. Kívánom, hogy a nélkülözést senki ne tapasztalja meg. De, ha egy lépéssel távolabb megyünk, és feltételezzük, hogy nincs létbizonytalanságuk, az alapvető szükségleteink ki vannak elégítve, mindig lesz, amiről le kell mondanunk. A magunkfajtának állandó mérlegelésből áll az élete. Dönteni kell, eldönteni, hogy az adott dologra áldozok-e, és ha áldozok, megéri-e az áldozatot, hogy másról le kell, hogy mondjak. Igen, lemondani… Ha lemondok valamiről, nem lehetek boldog? Dehogynem. Szomorú lenne attól tenni függővé a boldogságom, hogy mindent megvehetek magamnak, mindent megtehetek, amit szeretnék.

Lehet arra is törekedni, hogy az életem rendeződjön. Igen, kiegyensúlyozott életet szeretnék. Rengeteg gátló tényező van, amivel küzdenem kell, ami állandóan döntések elé állít, nehézségeket okoz. Jó lenne, ha jönne egy jótündér, és mindezt helyrehozná. Jó lenne, de valószínűleg ez sem fog megvalósulni. Mint ahogy a soha be nem gyógyuló sebekkel, úgy ezekkel a rendezetlenségekkel, békétlenségekkel is együtt kell éljek. Önvád nélkül, mert azt is meg kell tanulni, hogy ez nem az én dolgom, nem az én felelősségem. Hiába fáj, és szenvedek miatta, nem tudom megoldani.

Lehet cél a tudás, ismereteim bővítése. Igen szép cél, és talán egy életre szóló feladatot, küldetést ad. De mihez kezdek a tudással? Nem biztos, hogy meghozza nekem a várva várt elismerést, a magányosságomat sem fogja enyhíteni. Csak az emberi kapcsolatokban találhatok gyógyulást, felemelkedést.

Mi a cél? Igen közhelyes választ találtam rá. Nem is igazán eredeti gondolat, de mostanában nagyon sokat jár az eszemben. valahogy mindig ide lyukadok ki. A cél a szeretet. Hogy mit szeretnék? Hogy sok-sok év múlva, azok, akik ismertek, akik közelebbi kapcsolatban voltak velem, úgy emlékezzenek rám, hogy igen, olyan ember volt, aki nagyon tudott szeretni.