Profán szeretethimnusz

                Ha részt veszek minden istentiszteleten, bibliaórán, hitmélyítő csendes napon, rendszeresen járulok az úrvacsorához, szeretet pedig nincs bennem, az annyit ér, mintha ott sem lettem volna. Ha úgy tudok imádkozni, hogy közben megrendülnek a falak, rendszeresen szolgálok a gyülekezetben, nélkülem elképzelhetetlen az ificsendesnap, elsőként jelentkezek, ha a szeretetvendégség után el kell mosogatni, de szó nélkül elmegyek a síró gyülekezeti testvérem mellet, akkor inkább maradtam volna a seggemen. Ha sohasem késlekedek a tized adással és minden adománygyűjtésen jeleskedek, beleértve a napközis táborozóknak szánt süteményt, de szó nélkül elmegyek a nélkülöző ismerősöm mellett, akkor inkább költöttem volna azt a pénzt gyógyszerre. Hiába siránkozok és sajnálom a távoli földrészen élő, felpuffadt hasú gyerekeket, ha részvétlen maradok a mellettem élő iránt, akkor a sajnálatommal menjek a picsába. Ha imádkozom a távoli országok békéjéért, beleértve a messzi ázsiai és afrikai országokat is, de elhúzódok, ha a padban egy cigány ember ül mellém, lófaszt sem ér a hitem. Hiába van kereszt a nyakamban, ha a szívem szerint nem követem a Keresztrefeszítettet, akár le is vehetném és ki is dobhatnám.

                A szeretet tékozló, mint amikor az elfoglalt fiatalember inkább egy későbbi busszal megy haza, csak, hogy beszélgessen, és lelkileg támogassa a vigaszra szoruló barátját. A szeretet vicces, mint amikor a kisgyerek segítség címén még inkább összekoszolja az ablakot. A szeretet irracionális, mint amikor a szűkölködő ember ad a magáéból a nála is jobban szükséget szenvedő barátjának. A szeretet meggondolatlan, mint a mikor a református lelkész az élete kockáztatásával ment zsidó gyerekeket. A szeretet túlmutat minden tudományon, mint amikor az egyszerű hívő nem azt kérdezi, hogy milyen felekezethez tartozol, hanem azt, hogy miben segíthetek neked. A szeretet furcsa, mint amikor a gyülekezetbe járó emberek helyett Krisztust nem valló emberekkel kötök életre szóló barátságot.

                A szeretet nem gúnyolódik, de ismeri az öniróniát. A szeretet azt vallja, hogy az a vicc, ami a másiknak is vicc. A szeretet segítőkész, akkor is, ha nekem kényelmetlenséget okoz. A szeretet önzetlen, ha ad, soha nem kéri számon és nem hánytorgatja fel. A szeretet nem kárörvendő, hanem együtt örül a másikkal. A szeretet nem irigy, hanem szurkol a másiknak, hogy rendeződjenek a dolgai és az élete révbe érjen.

                Amikor az út elején jártam és az orromig láttam, azt hittem, hogy csak keresztényekkel barátkozhatok és minden bűnös, ami a világban van. Most, hogy jobban megismertem Jézust, tudom, hogy a teremtett világban minden jó, és ő meghalt mindenkiért. Azokért is, akik a gyülekezet szerint másik skatulyában vannak. Ha majd eljön az a pillanat, hogy színről-színre fogom Őt látni, Vele együtt fogok örülni és csodálkozni, hogy milyen sokan vagyunk. Mert ő nem személyválogató. Te tudtad?