Baloldalinak lenni

Az előző bejegyzésemre kapott visszajelzések alapján, tovàbbgondolva , pár dolog jutott eszembe. Vagyunk egy páran, akiknek fontos a civil munka. Hiába, a társaságunkban nem vagyunk hangadók, nincs központi szerepünk, mégis szeretnénk tenni a közösségünk érdekében. Emiatt sokszor el is szomorodtam. Ugyanis többször szerettem volna csatlakozni, belépni, segíteni, tapasztalataimat, rátermettségemet felajánlani, de sokszor csalódtam... Természetesen név nélkül... Közösséget, hasonlóan gondolkodókat, feladatokat, közös célelokat kerestem, ehelyett találtam szabályzatokat, bizottságokat, fiatal és idősebb karrieristákat, akik számára a mozgalon- bármi legyen is az- inkább eszköz, mint cél. Tudom, sokszor leírtam, most nem abba az irányba megy a világ, amit én ideálisnak gondolok. Talán én is màshol tartanék, ha törtető módon, saját boldogulásomat keresve szeretnék érvènyesülni. De nem ezt teszem. Talán többen azt hiszik, hogy gyenge vagyok, pedig nem. Nem arról van szó, hogy nem tudnék, hanem nem szeretnèk használni, kihasznàlni egy érdekvédelmi vagy civil szervezetet sem arra, hogy az ott szerzett kapcsolati tőkét vagy bármi mást a saját cèljaimra fordítsam. Azt szeretném, ha a múltbeli örőkséget komolyan vève, de folyamatosan a jövöbe nézve, de a  jelen céljait komolyan vève tudnànk egy èlhetőbb világot teremteni. Nagyban gondolkodva, de helyben cselekedve. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek az az első lépése, hogy helyben, ahol lakunk, dolgozunk, próbálunk a sajàt eszközünkkel szebb, élhetőbb világot teremteni. Mert szerintem az emberi élet sokkal több annál, hogy felkelünk, tesszük a dolgunkat és lefekszünk. Jó érzés nyomot hagyni az emberekben. Nem divat a mai világban szerénynek lenni, de hiszem, hogy előbb - utóbb kiderül, hogy mi a valódi tartalom. Hogy magunkat és másokat is becsülve próbálunk együttműködni. Világos célokkal és tervekkel, egymást egyenrangú félnek tekintve.