Őszintén
szólva, okádok attól a szótól, hogy szingli. A köré épült kultusztól
nemkülönben. Bár már a téma számomra nem aktuális, vannak közeli élményeim. Mi
a fasztól képzeli bárki is, hogy tudja, hogy én mit gondolok, mit érzek, miért
sírom vörösre a szemeim (és fájósra az állandóan begyulladt arcüregem…) vagy
mitől röhögöm magam halálra a földön fetrengve? Csak azért, mert nincs az
ujjamon aranykarika, nem végződik a nevem –né-vel és a face- a családi
állapotom: egyedülálló, még nem tudsz rólam semmit sem. Van néhány eset, ami
különösen is felbaszta az agyam. Nem csak azért, mert úgynevezett keresztény
közösségben történtek, ahol az ember elvár némi empátiát, hanem azért is, mert
nem kellene elfelejteni gondolkodni.
1.
eset: egész hétvégén tartó rendezvény zajlik. Szombati
nap, délelőtti programnak vége, délutáni még nem kezdődött el. Ésszerű egy ebéd
beiktatása, méghozzá otthon. Igaz, hogy az illető leányzó nem lakik túl közel,
de talán az ebédszünetbe belefér egy hazaút-ebéd-visszaút expedíció.
Természetesen, a leányzó nem rendelkezik autóval, (rajta kívül szinte mindenki). Természetesen,
repülni nem tud, azon kívül ebéd közben váltott pár szót a kedves édesanyjával
(aki nem mellesleg, az ebéd megalkotója), és a délutáni előadásról elkésett.
Nagy bölcsen két, autóval rendelkező hölgyemény ezt szóvá is tette, büszkén,
hogy „Kicikiztük 5 perc késés miatt az Á-t.” Á. gondolta magában, hogy
basszátok meg, ennél nagyobb örömötök soha ne legyen.
2.
eset: Huszonéves leányzó szintén… Megbeszélte
egy (értitek, egyetlenegy! ), emberrel, hogy az adott rendezvény után
hazaviszi. Egy kicsit várni kell a megmentőre, -persze, történetünk hősét olyan
fából faragták, hogy, ha beledöglik, akkor sem vár segítséget. pláne nem kér és
nem könyörög. Igaz, várni kell az illetőre, aki éppen valakivel beszélget. Erre
nagylelkűen egy másik illető odaveti, hogy „ Várjál, hadd beszélgessenek, te
úgyis ráérsz!”. Igen.. Honnan a faszból tudod, hogy én mikor, hova és miért
érek rá? Tudod, te hogy nekem milyen az időbeosztásom? hogy egyedül kell azt
elvégeznem, amit máshol legalább hárman csinálnak? Nem is ismersz és nem is
akarsz megismerni? Mindegy, gondoltam, menj oda, ahonnan kijöttél, és adjál
tanácsokat annak, akinek szoktál.
3.
Szintén huszonéves lány, szintén autóval
közlekedés a téma…Huszonéves lány annak rendje és módja szerint elkéredzkedik a
munkahelyéről, utazik 150 km-t… Vége az action-nak, hazamennek a legények és
leányok… Este 8 óra magasságában zajlik az esemény. autóval rendelkező egyén,
aki nem mellesleg a pszichológiai tudományok doktora.. (ismeritek, aki tudj,
csinálja, aki nem tudja, az tanítja…) Na mindegy is, az illető megkérdezi a
huszonéves lány lakása előtt pár száz méterrel, hogy mennyire nehéz a bőröndje?
egy udvarias lány erre mit tud felelni? Hogy bazdmeg, ha miattad átszerveztem a
napom, talán, az a minimum, hogy hazaviszel, na mind1, belém ennél több büszkeség
szorult… É ilyesmit szerintem civilzált emberek között nem kell kérni, hanem,
önként felajánlom, ha látom, hogy a másiknak szüksége van rá…
Összegzésként: látjátok, hogy az
emberek ilyenek is, meg olyanok is… de nem baj… én inkább sajnálom őket, hogy
abban lelik örömüket, hogy olyan embereket bántanak meg, aki nem tudja magát megvédeni,
és akiket senki nem véd meg. Nem baj, tudjátok mit? Ha nem lesz autó, elmegyek
én gyalog is, ha nem lesz társam, elmegyek én egyedül is. És igenis, menjetek a
picsába, nektek a hapsi és a gyerekek az élet értelme. A körül forog minden gondolatotok…
De rá fogtok fázni, mert meglátjátok, vagy így vagy úgy, de boldog leszek én
is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése